A szépírás szinte már egy tudomány, amivel nagyon sokan foglalkoznak. A kalligráfia néven is ismert hobbi a görög „kallos” és a „graphos” szavak egyesítéséből ered, ahol is az első szépet, míg a második írást jelent. De pontosan mit is takar ez a kifejezés? Az ókorban az emberek az istenek ajándékának tekintették az írást.

Keleten és nyugaton teljesen más értelmet nyert ez. Mindez jól tükrözi a szellemiséghez való viszonyban megmutatkozó különbségeket. Az ázsiai országokban a mai napig szellemi útként tekintenek a kalligráfia művelésére. Főleg Japánban és Kínában tartják ezt sokra. Az előbbi országban ezt shodó néven ismerik, ami az ecset útját jelenti.

Követőinek célja a helyes gyakorlás, amely mentális változással jár együtt. A kalligráfia során elért tudatosság az élet más területeire is átvihető. Keleten mind a mai napig a gyakorlás a cél, és a középpontban az írást végző személy áll. Nyugaton más a helyzet, hiszen itt a leírt szöveg megjelenítésén volt a lényeg. Tehát a kalligráfia egyfajta eszköz volt, amivel a mondanivalót a lehető legszebben, művészi módon lehetett prezentálni.